A tér poétikája

Karéli Gábor: A részletek kozmikus rendje – Kismonográfia Kovács Gábor verseiről

Különös könyv A részletek kozmikus rendje. Nem egyszerűen egy költői életmű értelmezése, hanem kísérlet arra, hogy egy alkotó saját verseit bizonyos távolságból, mégis belülről szemlélje. A szerzői név mögött álló „poétikai maszk” már önmagában jelzi ezt a kettős helyzetet: a kötet nem végleges ítéletet kíván mondani, hanem egy lehetséges olvasási utat nyit meg.

A kismonográfia középpontjában a figyelem áll. Karéli Gábor szerint Kovács Gábor költészetének egyik meghatározó sajátossága, hogy a konkrét részletből fokozatosan tágasabb tér keletkezik. Egy tárgy, egy hely, egy fényjelenség, egy lépcső vagy egy gyermekkori emlék nem marad önmagában: továbbvezet. A részletből perspektíva, a perspektívából pedig kozmikus horizont nyílhat.

Ebből következik a könyv egyik legerősebb felismerése: a tér Kovács verseiben nem puszta háttér. A város, a táj, az épület vagy az emlékezet helyszíne a gondolkodás közege lesz. A monográfia találóan beszél a „képalkotás topográfiájáról”: a külső tér és a belső tapasztalat folyamatosan egymásba alakul. Ebben talán az sem véletlen, hogy a szerző Kovács Gábor korai geodéziai tapasztalatait is kapcsolatba hozza a későbbi költői térszemlélettel. A mérésből lassan belső topográfia lesz.

A kötet értelmezési horizontját több jelentős költői hagyomány tágítja. Pilinszky, Tandori és Nemes Nagy mellett Tranströmer, a haiku és a keleti költészet is megjelenik viszonyítási pontként. A párhuzamok akkor a legtermékenyebbek, amikor nem hasonlóságokat keresnek mindenáron, hanem megmutatják a különbségeket is. Kovácsnál a redukció, a csend és az elhallgatás nem feltétlenül a hiány jele: gyakran éppen a jelenlét és a figyelem terét növeli.

A könyv külön érdeme, hogy az életmű alakulását nem egyetlen mestertől vagy irányzattól eredezteti. Az Egy sas délutánja és a Dervistánc korai mozgás- és identitástapasztalatától a Lépcsők Perszepoliszban történelmi terein át az Az első manna íze mindennapi epifániáiig, majd a Valahol a Föld nevű bolygón kozmikusabb perspektívájáig egy belső poétikai folyamat rajzolódik ki.

A részletek kozmikus rendje végső soron nem azt akarja bebizonyítani, hogy milyen Kovács Gábor költészete, hanem azt mutatja meg, hogyan lehet olvasni. Ez a különbség lényeges. A jó monográfia nem lezárja tárgyát, hanem új kérdéseket ad hozzá. Ennek a könyvnek is ez a legfontosabb tétje: megmutatni, miként válhat a figyelemből poétika, a térből gondolkodás, a csendből jelenlét, a részletből pedig tágasság.

Mandala