A matematika elfelejtett története

Kate Kitagawa – Timothy Revell: A számok titkos élete

A könyv magyarul 2024-ben jelent meg a Corvinánál, Szegedi Péter fordításában, 328 oldalon. Az eredeti angol kiadás 2023-as. 

A matematika történetét hajlamosak vagyunk néhány névvel elintézni. Eukleidész, Descartes, Newton, Leibniz, talán még Gauss. Mintha a matematika egyetlen, egyenes vonalú történet volna, amely az ókori görögöktől Európán át vezetett a modern tudományig.

Kate Kitagawa és Timothy Revell könyve, A számok titkos élete éppen ezt az egyszerű történetet teszi kérdésessé.

A szerzők több ezer évet és hat kontinenst járnak be. A könyv fejezetei a számolás legősibb nyomaitól a nullán és az algebrán át a kalkulusig, a koordinátarendszerig, a csillagászatig és a modern matematika egyes területeiig vezetnek. A tartalomjegyzék már önmagában jelzi a vállalkozás természetét: „A nulla eredete”, „A Bölcsesség Háza”, „A kalkulus első úttörői”, „Newtonizmus hölgyeknek”, majd a modern matematika felé vezető fejezetek következnek.

De a könyv igazi tárgya nem a szám.

Hanem az ember, aki a szám mögött áll.

Kitagawa és Revell tudatosan keresik azokat, akik kimaradtak a matematikatörténet megszokott kánonjából: nőket, Európán kívüli tudósokat, elfeledett vagy későn elismert matematikusokat. Ez nem pusztán névsorcsere. A könyv egyik legfontosabb állítása éppen az, hogy maga a matematika is másképpen látszik, ha nem egyetlen civilizáció teljesítményeként tekintünk rá.

A matematika története így nem diadalmenet, hanem találkozások története.

India és Kína, Alexandria és Bagdad, majd Európa különböző szellemi központjai nem egymástól elszigetelt szigetek. Fogalmak, módszerek, számolási eljárások és szövegek vándorolnak közöttük. A szerzők különösen érzékletesen mutatják meg ezt a nulla és az algebra történetében, valamint a bagdadi Bölcsesség Háza köré szerveződő tudományos kultúra bemutatásakor. 

Ez a szemlélet azért is fontos, mert a matematika eredményei ma már annyira természetesnek tűnnek, hogy könnyen elfelejtjük: valamikor minden fogalom új volt.

A nulla például ma szinte észrevétlenül ül a számrendszerünkben. Pedig hosszú és összetett története van. Ugyanez igaz az algebrai jelölésekre vagy a kalkulusra. Amit ma egyetlen képletben látunk, mögötte évszázadok kérdései, tévedései, részleges felismerései és újrafelfedezései húzódnak.

A könyv egyik erénye, hogy ezeket a fogalmakat nem pusztán történeti adatként közli. Elmeséli őket.

Ezért olvasható akkor is, ha valaki nem matematikus.

A Chalkdust kritikája szerint (a Chalkdust nevű brit matematikai/természettudományos online magazinról van szó) a könyv alapvetően népszerűsítő matematikatörténet: az egyes fejezetek egy-egy matematikai fogalom történetét bontják ki, miközben érdekes történetekkel teszik hozzáférhetővé azokat az embereket, akik gyakran kimaradtak a hagyományos történeti elbeszélésből. 

Talán éppen ez a könyv legnagyobb teljesítménye: nem egyszerűsíti le a matematikát emberi történet nélkül, hanem emberi történeteken keresztül teszi érthetővé.

A szerzők közben óvatosan bánnak a „nagy felfedezés” mítoszával is. A kalkulus például nem egyszerűen Newton és Leibniz története. A könyv külön fejezetet szentel a korábbi úttörőknek, és ezzel megmutatja, hogy a tudományos eredmények sokszor hosszú, egymásra épülő munkafolyamatokból születnek. 

Ez a könyv egyik csendes tanulsága:

a tudományban ritkán egyetlen ember gondolata az egész történet.

A címben szereplő „titkos élet” ezért találó. A számoknak nincs titkos életük a szó misztikus értelmében. A mögöttük lévő emberi történetek azok, amelyek rejtve maradtak.

És vannak közöttük különösen szép történetek.

Hüpatia, a női matematikusok hosszú sorának egyik korai alakja; indiai matematikusok, akik nélkül a későbbi európai matematika története egészen másképp nézne ki; a bagdadi tudósok; a kalkulus elfeledett előzményei; majd a modern korban olyan matematikusok, akiknek munkája csak jóval később kapta meg a jelentőségét.

A könyv egészen Karen Uhlenbeckig jut el, aki 2019-ben első nőként kapta meg az Abel-díjat. A magyar kiadás fülszövege is ezt a Hüpatiától Uhlenbeckig húzódó ívet emeli ki. 

Mindez azonban nem jelenti azt, hogy A számok titkos élete hibátlan könyv.

A vállalkozás nagysága egyben a korlátja is. Több ezer év matematikatörténetét, számos civilizációt és szinte minden fontos matematikai területet kell néhány száz oldalba sűríteni. Emiatt egyes történetek szükségszerűen vázlatosak. Aki részletes matematikatörténetet keres, annak tovább kell lépnie a könyv végén található jegyzetek és további olvasmányok felé.

De talán nem is ez a könyv feladata.

A számok titkos élete inkább ajtó, mint enciklopédia.

Ajtó a matematika történetébe azok számára is, akik egykor talán féltek a matematikától. És ajtó a matematikus számára is, mert emlékeztet arra, hogy saját tudományának története sokkal nagyobb, sokkal kuszább és sokkal nemzetközibb annál, mint amit az iskolai tankönyvek többnyire megmutatnak.

A könyv végére az emberben talán megváltozik valami a számokkal kapcsolatban.

A kettő már nem egyszerűen 2.

A nulla mögött ott van egy hosszú történet.

Az egyenlet mögött ott vannak azok, akik először próbálták megfogalmazni.

A kalkulus mögött nem egyetlen zseni áll, hanem nemzedékek sora.

És a matematika mögött ott van valami nagyon emberi:

a vágy, hogy a világban felismerjük a rendet.

Kitagawa és Revell könyvének legszebb gesztusa ezért nem az, hogy új neveket ír be a matematikatörténetbe.

Hanem hogy megmutatja:

a matematika mindig is közös emberi vállalkozás volt.

A számok talán nem változtak.

A történetük igen.

Kovács Gábor